(Symbien / Dusán Szevanovity)

Hidd el, hogy értem, a szerelem sem mindenható
A hétköznap az ünnepre támad és összefolyik rossz meg a jó
Ha fáradt a lelkünk és szomjazik az igaz után
Az eső helyett konfetti hullik, csak álca, ami mosolyog ránk.

De hidd el, hogy itt van a valódi arc,
ha igazán látni akarsz.

Mert az, aki voltam, itt van még
Hiába történt, ami történt
Az, aki voltam itt néz rád
és azt kéri, lépjünk tovább
Mert az, aki voltam nem lett más
Hagyta, hogy olykor másnak is lásd
Az, aki voltam nem tűnt el
Senki se rabolja el.

Színesen szállnak és imbolyogva pattannak szét
Álmai egy vonzó világnak, a szédülethez ez is elég
Csábítás harsog a tereken és éteren át
S a képzeleted csapdába ejti, mint koldusát egy színes kabát.

De lásd meg, hogy ott van a valódi arc
Ha igazán látni akarsz.

Mert az aki voltam, itt van még
Hiába történt, ami történt
Az, aki voltam itt néz rád
És azt kéri, lépjünk tovább
Mert az, aki voltam nem lett más
Hagyta, hogy olykor másnak is lásd
Az, aki voltam nem tűnt el
Senki se rabolja el.

Néha nagy a sodrás, nyújtsd a kezed, ne veszíts el
Kopogj az ajtón, a régi jelre tárul fel
Bent ragyog az égbolt, utcakövek rácsain át
Messzire jutnál, ha kételyeid elhagynád

Csak lépjünk tovább...

Mert az, aki voltam nem lett más
Hagyta, hogy olykor másnak is lásd
Az, aki voltam nem tűnt el
Senki se rabolja el.

Senki se rabolja el.